1. fejezet

A kavarodás elkerülése véget le szögezném, hogy ídőben egy picit el let tolva a történet, hogy a szereplőket egy helyre tudjuk zsúfolni.

Mindenki egy barátját kereste, hogy a csónakban mellé ülhessen és beszélgethesenek az út végéig. Lily ahogy végig nézet a csónakok sokaságán meglátott egy fiút egyedül üldögélni. Bánatos arcát lefelé fordította.
- Ide ülhetek?
- Persze- Scorpius egy pillanatig habozott, de látva az őszinte mosolyt Lily arcán igennel válaszolt.
- Hogy hívnak? - tudakolta a kislány a vele szemben ülő fiút.
- Scorpius Malfoy, és téged?
- Lily Potter - A fiú meglepődötten nézet Lilyre. Miért akarna egy Potter vele egy csónakban utazni? Mikor vagy ezer barátjuk van akik szívesen helyet adnak neki.
- Miért nem az egyik Waesely mellet ülsz? Vagy már ők sem tudnak rád nézni. mert lángra kap a fejük a vörös hajadtól?
- Mi ütött beléd? Miért letté ilyen undok? - Ő csak jót akart! Segíteni szeretet volna! Lily arcán egy könycsep gördült végig.Scorpius elkomorodott. Nem valamiért nem akartqa Lilyt sírni látni.
A lány már éppen szált volna ki a csónakból mikor az elindult. A gyerekek az út többi részét csendben tették meg. A lány durcásan maga köré fonta a kezeit és nem nézet a fiúra. Mikor kikászálódott szemével rögtön az ikreket kezdte el keresni. Hogu és Rosey hevesen integettek neki.
- Lily! Gyere itt vagyunk - kiáltot Rose. Sebesen kapkodva lépteit igyekezet a lány utolérni a tömeget. A cermonia már kezdetét vette mikor Lily berontott a terembe. A tanárok és diákok szinte egy emberként kapták rá a tekintetüket. Többen haragosan pillantottak rá a késői érkezés miatt. Ekkor az ő neve hangzot el. A három lábú szék felé vette az irányt. Mikor a fejére került a süveg izgalom öntötte el. A girffendélbe akart kerülni ahogy szülei és oly sok elődje oda járt. Vágía teljesült. Rose és Hugo is vele tartot a griffendélbe. Rokanaik tapsal üdvözölték az új ház tagokat.

Scorpius természetesen a mardekárba került. Különös módon még barátokat is talált. Mikor a többiek a hálótermeikben aludtak ő felfedező utra indult a kastélyban. Csomó történetet halot a nevelő apjától Roxfort különleges világáról...

A vonat elhajtot, de Malfoy még mindig integetett. A rosszul világítot állomás csupasz tégla falai baljós, szürke hangulatot árasztot. Majd meg szakat a szíve, hogy el kellet engednie nevelt fiát. Annyi együt töltöt idő után ez a pár hónap is megterhelő számára. De még jobban fruszlálta az, hogy még mindig nem döntöt. Halgasson a Nagyúr utolsó parancsára vagy éljen továbra is boldog életet a fiával és feleségével?